Interview with the Vampire: lásd bővebben az "Ajánló" menüben.

The Vampire Lestat: Lestat, a vámpír a 20. század vége felé felébred a rockzene hatására, és eldönti, maga is rocksztár lesz. Felkeres egy zenekart, és ledöbben, amikor megtudja, ismerik: Louis és Daniel ugyanis kiadták az Interjú a Vámpírral című könyvet. Lestat, miután kiolvasta a könyvet, eldönti, megírja saját élettörténet... hogyan tettek egy fiatal férfit akarata ellenére vámpírrá a 18. századi Párizsban...

Vélemény: érdekes ez a Lestat, a rokcsztár felfogás, de valahogy nem illik ahhoz a hangulathoz, amit én az első könyvben megszoktam. Innentől kezdve egyébként minden könyvvel ugyanez a bajom. Megragadott a történelmi légkör, s valahogy ezek a 20. századi vámpírtörténetek nem annyira tetszenek, legalábbis nincs meg benük az a varázs...Szerencsére a könyv majdnem egésze a 18. századi Franciországban játszódik. Azért áll ez a könyv a szívemhez közel, mert Nicolas a kedvenc vámpírom, és egyáltalán a kedvenc szereplőm a Krónikákban. A Mariusos rész viszont nem kellett volna ide, nagyon látszik rajta, hogy a 3. könyvet akarja bevezetni. Rövidebb és kerekebb is lett volna a második krónika, ha ezt a részt átteszi Anne Rice a harmadik könyvbe.

Queen of the Damned: Lestat rocksztár lett! Ennek mindenki örül, kivéve a vámpírokat, akik elárulva érzik magukat, hiszen Lestat a bandájának is a 'Lestat, a vámpír' nevet adta, dalai pedig saját fajáról szólnak. A zene felébreszti minden vámpírok anyját, Akashát is. Kemény túlélősdi kezdődik meg, miközben fény derül a vámpírok igazi eredetére....

Vélemény: nagy hiba, hogy előbb néztem meg a filmet, ami ebből a könyvből készült, minthogy elolvastam volna a könyvet. Benne pont az van meg, aminek nagyon örültem, hogy a többiben nincs: egy csomó szereplő, csomó történet. Valahogy az tetszett Anne Rice stílusában eddig a könyvig, hogy nem volt túlhalmozva szereplőkkel meg eseményekkel. Számomra sokkal érdekesebb egy oldalakig húzott beszélgetés-elmélkedés, mint egy szép hosszú mese. A vámpírokban is épp az tetszett, hogy kétségekkel vannak teli, misztikus, hogy nem tudjuk, miért vannak, miért léteznek, erre ez a könyv mindent megmagyaráz. Utolsó krónikának kéne betenni, nem a harmadiknak. Ami meg a végét, a zárást illeti, az nagyon nem tetszik.

The Tale of the Body Thief: Lestat beleunt a vámpírságba! A titokzatos idegen, akivel összefut, képes arra, hogy testet cseréljen bárkivel, így Lestat bizonyos időre halandó testbe bújhat. Ám rájön, mégse neki való a halandóság. Csakhogy az idegen időközben meglógott a halhatatlan testtel...

Vélemény: ehhez úgy ültem le, hogy nem vártam sokat tőle. De kellemesen csalódtam! Nagyon tetszett, mert végre ebben a könyvben újra a lelki sík a színtér.

Memnoch, the Devil: Lestat valószínű halhatatlan életében először igazán retteg! Maga a Sátán az, Memnoch, aki üldözi! Lestat megismeri a Teremtés történetét és Memnoch vezetésével bepillantást nyer a túlvilági lelkek birodalmába...











Vélemény: bevallom őszintén, sok mindent nem értettem meg belőle, mármint ott a teremtéstörténettel kapcsolatban. Ez is ilyen mesélős könyv, de nagyon érdekesen adja elő az egész Isten-Sátán-Világ-Ember dolgot.

The Vampire Armand: 15. század, Kijev. Egy 17 év körüli fiút Konstantinápolyba hurcolnak, ahol egy gazdag nemes veszi pártfogásba, s viszi magával Velencébe, hogy taníttassa... természetesen az illető egy vámpír, az ókori Rómából származó Marius, a fiú pedig nem más, mint Armand...










Vélemény: tetszett, bár a végére már kicsit nyújtottnak éreztem, azonkívül a homoerotikus dolgok kiéleződnek benne.

Véleményem általában: Anne Rice stílusa nagyon érdekes, a könyvek a dráma-horror-thriller(-erotika) műfajba sorolhatók. Újítók sok tekintetben, ami nagyon jól kijött az elős két Krónikában, de! Ahogy halad Anne Rice a könyvekkel, úgy egyre jobban érzi az ember, hogy azt hiszi az írónő, az a jó, ha az újításaira helyezi minden tekintetben a hangsúlyt. Például: a homoerotikus hullám szépen beleillik az első két könyvbe, na de később már erőltetetté válik, és látszik, az a cél, hogy minél inkább ledöbbentsen. Vagy például már az embernek elege lesz Lestatból! Az első könyvben a kedvencem volt, és a filmben imádom, de később már az ember agyára megy... ezek az erőltetett jön a Kárhozottak Királynője Lestatkához, meg a Sátán is... áhh... kérem!